Bár Stadler Józsefről kevesen tudják, hogy már gyerekként birkákat terelt az éjszakai pusztában, azt még kevesebben, hogy hogyan is kezdte a "pénzcsinálást". A vagyonáról, majd bukásáról és börtönéveiről elhíresült vállalkozó azonban erről is kitálal 5 kötetesre tervezett memoárjában, melyről tudja: sokan nem örülnek neki.

"Biztos sokaknak kellemetlen lesz, hogy elmondom az életem történetét, de nem rejtek véka alá semmit. A börtönéveket ugyanis én ültem végig, és a vagyonom jelentősebb részét is elvesztettem, úgy, mint az akasztói stadiont, a kamionjaimat és még hosszasan sorolhatnám. Úgyhogy nem tartozom senkinek semmivel. Történeteimet pedig úgy adom közre, ahogyan megestek velem: nem hallgatok el, és nem is teszek hozzájuk semmit" - állítja Stadler József.

"Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy szinte bármit el tudok adni, ami a kezem ügyébe kerül. Juhász koromban szó szerint, még a szarból is pénzt csináltam. A tanyánktól fél kilométerre volt egy egészséges nyárfaerdő, ahol körbekerítettem egy részt, hogy a birkák jól tudjanak hűsölni, és jól érezik magukat. Én meg nem átallottam összeszedni a trágyájukat és jó pénzért eladni a szőlősgazdáknak. Hát így csináltam pénzt még a szarból is" - emlékezik vissza a közismert vállalkozó.

"Tizenhét éves voltam, amikor Akasztón házat vettünk. A környéken a pálinkafőzés bizonyult a legjobb biznisznek, s mivel az összes szomszéd ezzel foglalkozott, én is belevágtam. Nyomtam az ipart rendesen, de a hatóságok is résen voltak, így beleestem a szórásba. A kiskőrösi vámparancsnok közölte is velem, hogy ha nem hagyom abba a főzést, jó időre elintézi, hogy hűvösre kerüljek. Innentől kéthetente kijöttek ellenőrizni, így kénytelen voltam felhagyni a tevékenységgel" - mesélte a STOPnak Stadler, majd folytatta.

"Ekkor történt, hogy bevittek Kalocsára katonának, ahol azonnal azon töprengtem, hogy hogyan lehetne folytatni a pénzkeresést. Végül az egyik első kimenőm alkalmával Akasztóról hoztam 20 liter jófajta pálinkát, és becsempésztem a laktanyába. Eleinte csak a haveroknak adtam, majd az alaksorban kialakítottam egy kis zugkocsmát. Ahogy nőtt az eladás, bevontam az öregkatonákat is, hogy kis tételekben behordják az árut, majd a tiszteket is, akiket nem ellenőriztek olyan szigorúan. Természetesen nekik se volt ellenükre egy kis mellékes kereset. A tisztek ezután úgy bántak velem, mint a hímes tojással, hiszen ingyen piálhattak nálam" - mesélte Stadler hozzátéve: lehet, hogy egyeseknek nem tetszik majd, de memoárjában részletesen beszámol erről is.